2.Rész

-Rendben.-sóhajtottam, majd újra átadtam a terepet.

Leültem egy pár méterre fekvő kanapéra, és onnan figyeltem az eseményeket. A szőke tincseit igazgató modell igen csak tette magát - de nem olyan modellesen, mert azt megérteném. Inkább volt kihívó és ízléstelen.
- Srácok! Valaki ölelje át Sarah derekát, vagy valahogy vonjátok be jobban őt is. - kiáltott apa, ezzel kizökkentve gondolatmenetemből. Tehát Sarah. Ahogy kérték, Harry egy pillanat alatt utánanyúlt, és megmarkolta keskeny derekát, majd a fülébe súgott valamit. Aztán hopp, a nyelvük ismét összeakadt. Igazából vicces volt látni, ahogy még a srácok is elfintorodnak. Ez is egyfajta reflex. Én például nem tudom leplezni, ha valami nem tetszik, vagy valaki nem szimpatikus. Ez néha jó, néha viszont azt kívánom, bárcsak póker arcom lenne és akkor megkímélném magam a kellemetlen helyzetektől.
Mindenesetre nem éreztem magam túl hasznosnak abban a pár percben, és túlzottan a kilátás sem tetszett, ezért gondoltam iszom egy jó kávét. Bementem apa mini irodájába, ami inkább egy öltöző vagy szertár a stáb részére. Lefőztem a kávét a kapszulás gépen, és ledőltem vele apa kényelmes fotelébe, majd vártam. Vártam, hogy elmúljon ez a furcsa érzés, ami bennem van.
Fejemet kényelmesen hátra döntöttem, szemeimet lecsuktam, míg lábaimat hanyagul felraktam a szemben lévő dohányzóasztalra. Éppen élveztem a csendet, mire valaki halkan kopogott. Felültem, és beszédre nyitottam a számat, de megelőzött.
- Hello... - nyitott be, majd nézett végig rajtam Harry, szemét mosollyal az arcán - Te itt lazítasz, még mi keményen dolgozunk? - csukta be halkan az ajtót, és közelebb lépett. Egy kék ujjú dzsekiben feszített.

- Miért jöttél be, ha nem is válaszoltam? - pattantam fel hirtelen, hatalmas vigyorral az arcán bámult le rám - Nem nyithatsz be akárhova, ez egy öltöző is egyben. - magyaráztam, mire ő csak unottan bólogatott, ami eléggé kiakasztó volt. - Attól, mert Styles a vezetékneved, még nem kellene ennyire bunkónak lenned. - zártam le a témát, és kifelé irányítottam, de ő mint a cövek, megállt.

- Tudod mit teszel? - lépett még közelebb, majd lesajnálóan hozzátette - Szépségem.

- Ó, igen. - vigyorogtam most már én is - És te, tudod mit teszel? Kifáradsz azon az ajtón. - mutattam irányába.

- Találkozunk még. - kacsintott. Valamiért hátborzongató volt vele lenni egy szobában, kettesben. Áradt belőle a sötétség.

- Csak szeretnéd. - szóltam egyre halkabban. A magabiztosságom fokozatosan elpárolgott, ahogy egyre több időt töltöttem vele. Fölém tornyosult és megsimította az arcomat, de elrántottam a fejem és arrébb léptem. A csuklóm után kapott, a hirtelen mozdulatra hevesen reagáltam és lelöktem magamról a kezét.
Nyersen felnevetett, majd a kijárat felé fordult. Utoljára rám pillantott, végigmért, és becsapta az ajtót.
Pontosan ez az. Bunkó és azt hiszi, mindenki a lába előtt hever. Pedig nem. Ráadásul mit képzel, hogy így közelít felém? Idegesen kirántottam én is az ajtót, és ahogy kiléptem, pár szemrehányó tekintettel találtam szembe magam. Kérdőn pillantottam apára, aki csípőre tett kézzel várta, hogy beszélhessünk. Harry arcán gonosz mosoly terült el. Szememet összehúzva méregettem, de hamar feleszméltem.

- Bella, gyere egy picit. - lépett közelebb apa, és arrébb húzott. - Igaz, hogy tiszteletlen voltál Harryvel? Kicsim, ez a munkahelyem, és lassan neked is, ezért jó lenne, ha figyelnél a modorodra. - suttogta, így a többiek nem hallották. Amint elhagyták a szavak száját, látszott rajta, hogy tényleg csalódott.

- És ezt mi alapján állapítottad meg? - kérdeztem én is halkan.

- Harry kissé dühösen jött ki az öltözőből, és amikor rákérdeztem azt mondta, hogy tiszteletlenül elzavartad őt ok nélkül.

Erre kipattant a szemem, a szám pedig pár másodpercig nyitva maradt. Óvatosan a fiúk felé néztem, és szúrósan egy személyre összpontosítottam - Harry! Mi ez az egész? - mondtam szinte könyörögve. Apa elég komolyan veszi ezeket a témákat. Ha dolgozunk, nem érdekli, hogy a lánya vagyok.

- Tudod Bella, nekem erre nincs időm, sem energiám. Örülnék, ha professzionális tudnál maradni legalább a fotózás végéig. - mutatott rám, amitől elnevettem magam. Igaz, jól énekel, de talán színésznek még jobb!

- Bella! Komolyodj meg, és kérj bocsánatot!

- Biztos, hogy nem... - indultam el, de apa visszahúzott.

- Most!

Felsóhajtottam, és gyors léptekkel magas alakja felé vettem az irányt. Az önelégült vigyorától elkapott a hányinger, legszívesebben arcon csaptam volna.
- Bocsáss meg. - nyögtem ki nehezen ezt a két szót, majd elfordultam, és levágtam magam a kanapéra. Szinte forrtam. Vagy duzzogtam. Nem hiszem el, hogy képes volt apámhoz rohanni, aki ez esetben a főnököm is.

-Rendben,álljunk be újra.-tapsolt párat a rendező.Az emberek feléledtek,és újra munkához láttak.

A 4 fiú arcán látszódott,hogy sajnálják a történteket,aminek kicsit örültem.Jó tudni,hogy nem mindenki akar csak úgy,unalomból megszívatni engem.

Mindnyájan 'old school'-os dzsekiben virítottak,Sarah pedig egy fekete ruhát húzott magára.Lehetetlen volt nem észre venni,milyen gyönyörű.Lehet,hogy mű,és agya is csak kevés van,de tény,hogy szép.Szinte tökéletesen tapadt vékony alakjára a ruha.

Ismét mögé állt,ismét gusztustalanul enyelegtek,nekem pedig ISMÉT felfordult a gyomrom.

Táskámból kihalásztam a mobilom,és azt kezdtem nyomkodni unalmamban.Szokás szerint felnéztem twitterre,de szemem rögtön megakadt a szokatlanul sok értesítőn.Az egyiket megnyitottam,és ez állt benne:

"Hey!Igaz,hogy ott vagy a fiúk fotózásán?xx"

Tovább lapoztam,a következő szerencsésnek nevezett,majd volt,aki a 1D-s srácok felől érdeklődött:

"Milyen velük egy légtérben?Kedvesek ugye?:) x"

Erre majdnem válaszoltam egy csúnyát Mr.Stylesról,de szerencsére az ujjaimat korlátozta az eszem.Aztán,ahogy mentem lejjebb,jött egy halom "Follow me please!xx" , amit ki nem állhatok.Visszagörgettem egészen a tegnapi említésekig,és akkor már mindent értettem.

"@NiallOfficial: Photoshoot with @Zaynmalik @Real_Liam_Payne @Louis_Tomlinson @Harry_Styles @Bella_Dhelier and Mr.Demarchelier!" és egy képet is csatolt,amin jól látszódott a stúdió.Remek.

Néztem tovább,és amikor megláttam egy utálkozó üzenetet,leesett az állam.

"Ne merj hozzájuk érni,különben jönnek a Directionerek.;)"

Először lélegzet visszatartva figyeltem,de nem kellett sok,és elnevettem magam.Hihetetlen,hogy a rajongók egy kép alapján egy egész sztorit találnak ki.Hagytam nekik egy kis választ,de különösebben nem foglalkoztam ezekkel.

Telefonomat idegesen ledobtam az asztalra,és Niallt figyeltem.Azért megkérdezhetett volna...
Észrevette,hogy nézem,így kedvesen mosolygott,de nem viszonoztam ezt.
Amint kész lett pár "ölelkezős,modell tapizós" kép,végre jöhettek a portrék,ami egyet jelentett:mindjárt végzünk.Apu előtte szólt,hogy tartsanak egy 5-10 perces szünetet,így mindenki elindult vízért,levegőre,netán cigizni.Liam,Louis,és Zayn ilyen sorrendbe,míg Niall felém vette az irányt.Már épp pakolásztam,vártam a szabadulást.

-Szia.-állt meg mellettem,kénytelen voltam ráfigyelni.-Miért néztél rám olyan furán?-csendesült el,arca komolyságot sugárzott.

-Tudod,felnéztem egy kicsit twitterre.Pár rajongótok máris utál.Köszi.-dobtam le a táskám,és sértődötten levágódtam a puha kanapéra,Niall követte példámat.

-Rögtön?-vigyorgott,de amikor szikrázó szemekkel néztem vissza rá,megijedt.-Izé,bocsi.Nem gondoltam,hogy ilyen harciasak.Csak egy képet tettem ki...

-Tudom.-szólaltam meg kimérten.Láthatóan szórakozott azon,hogy ennyire kiborít pár tweet.

-Figyelj,felmegyek,és mindent tisztázok.-mosolygott,amire bólintottam.Rutinosan elővette Iphone-ját,és pötyögni kezdett.Rányomott a küldés gombra,s tekintete újra felém irányult.-Kiírtam,hogy te csak fotóztál minket,és hogy hagyjanak békén.Így megbocsájtasz?-villantott boci szemeket,amin csak mosolyogtam.

-Legyen.-pillantottam fel,amolyan "most az egyszer nézéssel",majd apa hívására felpattantam.

-Bella,szeretnél még képeket csinálni?Örülnék,ha készítenél pár portrét.-mosolygott.

-Persze.-bólogattam,majd a géphez sétáltam.A fekete-fehér színek megihlettek,ezért be is állítottam,hogy így fotózzon.Párszor kipróbáltam,majd visszafordultam a táskámért.A földet bámulva lépkedtem,de ahogy fokozatosan feljebb emeltem fejem,megpillantottam hátulról Stylest,aki éppen az ÉN telefonomat nyomkodta.Sebességre kapcsoltam,és letámadtam.

-Te meg mit művelsz?!-löktem oldalba,de meg sem érezte.-Add ide,most!-néztem rá mérgesen,de ő csak vigyorgott tettemen.

-Már úgy sem kell.-dobta kezembe,míg én kérdőn figyeltem rá.-A számod már megvan.-biccentett,majd engem ott hagyva elindult.

-Várj csak.Te teljesen hülye vagy?-mentem utána dühösen.Nem értettem mit akar ezzel elérni.

-Mondtam,hogy még találkozunk.Így vagy úgy,de megnyerlek.-röhögött fel.Hihetetlenül vicces,ahogy egyik híres számuk dalszövegével próbálkozik.

-A barátnőd előtt csinálod ezt?Legalább ne úgy,hogy hallja!-álltam neki,felszólalt belőlem feminista énem.-Vagy te csak gyűjtöd a trófeákat?

-Először is.Ő-mutatott rá-nem a barátnőm.De képzeld,én ezt is megtehetem.-cuppantott a levegőbe.-Nemsokára találkozunk.-intett,nagyokat pislogtam,szám pedig tátva maradt.

***

*Niall szemszöge*

-Figyeljétek meg,kemény dió,de pár nap múlva már ő is az ágyamba fog feküdni.-Nevetett fel Harry,éppen azt ecsetelte,hogy fogja becserkészi Mr.Demarchelier lányát.
Mindig ezt csinálja,ha valaki nemet mondd neki,vagy csak simán ellenszenves,annál inkább ráhajt,és addig megy,amíg meg nem szerzi.Ez mind szép,és jó,de ő általában másnap dobja őket,amint megtörtént az eset.

-Szerintem őt hagynod kéne.-rázta fejét Liam,én pedig bólogattam.

-Abba kéne hagynod ezt a strigulás dolgot Hazz...Komolyodj meg,és szerezz egy tartós kapcsolatot.-paskoltam meg vállát,de ez őt csöppet sem rázta meg.

-Fiatal vagyok,híres,ez az élet rendje.-ellenkezett,majd ott hagyott minket.

Tipikus Harry,amikor új prédát talál magának.Mindig sajnálom azokat a lányokat.Elcsábítja ,majd az ágyába viszi őket sorba.Van,amikor M&G-en is csajozik...a rajongók persze ugranak.

-Na jó,menjünk srácok.-hessegetett minket Liam,ezért a friss levegőről hamar bekerültünk.

*

Kisorsoltuk ki legyen az első,Louis elvesztette a kő-papír-ollót.Nem szeretünk egyedül pózolni,mert a többiek mindig nevetettnek.

-Louis,akkor gyere.-szólalt meg csilingelő hangján Bella.-Lehetsz komoly,vagy mosolyoghatsz is.-folytatta.

-Komolyba nyomom.-ütögette meg mellkasát,amin felnevettem.Tehát kihívás.

-Mondd,hogy csíz!-kiáltoztunk a háttérből,Lou száját gyűrögetve tűrte a megpróbáltatásokat,míg a vaku villogott.Harry a kanapén ült,és talált magának jobb elfoglaltságot is.Bella precízen hajolt gépe fölé,talán ez volt olyan érdekes,netán kidomborodó feneke.Szúrósan néztem Hazz szemeibe,de lerázta tekintetem.

-A fenébe.-hajolt le Bell a fogalmam sincs miért,de figyelmem egy másik hang irányába terelődött.Mélyen felsóhajtott,és bólogatott Harry,miközben jelezte nekünk,hány pontot kapott kilátása.

-Jól csinálod.-szólalt fel,ezzel a köztünk lévő egyetlen nő figyelmét is felkeltve.Haját átdobta válla felett,és kérdőn pillantott végig rajtunk,hátha valaki beavatja.Nem kapott választ,csak egy gúnyos mosolyt a hang kiadójától.Megrázta a fejét,és folytatta tovább munkáját.

*Bella szemszöge*

VÉGRE készen lettünk ezekkel az idiótákkal,szóval pakoltam is,hogy hazahúzhassunk.
Na jó,ez így kicsit bunkón hangzik,de nekem ez egyáltalán nem volt élmény,hogy "találkozhattam a one directionnel".Kedvesek voltak,talán túlságosan is,amit nem értettem.Persze volt,aki kontrollálta ezt,és adta a negatív löketeket beszólásaival.Komolyan mondom,már most ki nem állhatom Stylest.Még arra se méltat,hogy a keresztnevén szólítsam,sőt,inkább a számra se veszem.Ilyenkor mindig ráébreszt arra a tényre,hogy a sztárok igenis nagyképűek,fenn hordják az orrukat,és nem,nem maradnak olyanok,mint amilyenek voltak.Ha a többiek még nem is,hamarosan sor kerül rájuk.

-Sziasztok.-intettem a srácoknak,apának,kivételesen egyedül megyek haza,mert utána átugrok Jade-hez,a barátnőmhöz.

-Hello!-köszöntek sorban,apa egy puszival is megdobott,mielőtt kisétáltam.

1.Rész

Ez a nap is úgy indult, mint a többi. Unalmasan.
Amióta leérettségiztem, nincs sok dolgom. Általában itthon ülök, fotózgatok, vagy ha kell, apának segítek.
Épp a szobámban pakolásztam, amikor felkiáltott egy izgatott hang.

- Bella, kicsim ,gyere le! - belebújtam a papucsomba és leszökdeltem a lépcsőn.
Apa sürgött-forgott, a telefonjában keresgélt.

- Fantasztikus! - csattan fel már sokadjára, így közelebb léptem, hátha engem is beavat.

- Mi az? Had halljam. - mosolyogtam, miközben megsimítottam a vállát, hátha lenyugszik.

- Remek munkát kaptam, kaptunk. Öltözz fel, és indulunk is.

- De hova? És mégis kiket? Ennyire sürgős? - értetlenkedtem. Hozzászoktam már, hogy néha mindent eldobva útra kelünk, hiszen nem átlag emberekkel dolgozik drága apukám.

- Hát a stúdióba, csak ma érnek rá. A szerkesztőség már felhívott, hogy ma meg kell csinálnom a képeket az újsághoz. Igazából a fotózás már korábban le volt szervezve, de a fotós lemondta, így én ugrok be a helyére.

- Király. - szórakoztam apu szerencsétlenkedésén, majd elindultam a másik irányba. Fél úton jártam, amikor utánam szólt.

- Meglepi, hogy kik lesznek! Szerintem ismered őket. - nevetett. Természetesen nem lettem izgatottabb ettől sem.

***

Felöltöztem, lebaktattam, a kellékek már a  nappaliban vártak. Megfogtam az állványt és kifelé igyekeztem vele, egyenesen a kocsihoz.

- Rakd be a csomagtartóba, már csináltam helyet. - utasított és követte példám a többi cuccal.
Miután mindent elraktunk, visszaszaladtam a táskámért, amit persze bent hagytam. Bekapcsoltam a biztonsági övet, és már indulhattunk is. Tényleg nagyon izgatott volt, nem annyira értettem, hiszen nap, mint nap hírességekkel találkozik.

- Most nem azért, de kik hoztak ilyen lázba?- kuncogtam, ő csak előre meredt.

- Nehéz elmagyarázni. - rázta a fejét - Nem izgatott vagyok, csak tudom, hogy ez jó üzlet lesz az újság számára. - pillantott egy másodpercre felém, miközben mosolyra húzta a száját.

- Értem. Elmondod kikkel fogunk dolgozni?

- Az elmúlt 3 évben csak róluk szólt a média. Tippelj. - adta fel a feladatot, amikor tudja, hogy nem nagyon nézek TV-t, és nem is netezek egész nap. Okkal. 

- Legyen meglepi. - legyintettem, annyira nem érdekelt.Elég sok embernek bemutatott már, sőt sokukat én is fotóztam gyakorlásként, amikor teret kaptam. Reméltem, hogy egyszer ezek majd sokat érnek a portfóliómban.

Mostanában inkább a Teen Vogue-nek segítek, így találkoztam már olyan emberekkel, mint például Justin Bieber, Gigi Hadid, vagy Emma Watson, és még sorolhatnám. Persze ez csak munkakapcsolat, tehát nem úgy szokott lenni, hogy ránézek Selenára beállás közben, és BFF-ek leszünk. Nem.

Amikor megállt az autó a számomra ismerős helyen, rögtön kipattantam. Az állványt kikaptam, az volt az egyetlen, amit erőlködés nélkül elbírtam. A hátsó ajtó felé igyekeztem, mint mindig.

Apát magam mögött hagyva besiettem, és leraktam a cuccokat. Már minden elő volt készítve, a fények, a rengeteg színben pompázó hátterek, és a ruhák is sorba díszelegtek a vállfákon. Öltönyök és 'old school' szerű dzsekik, meg egy gyönyörű fehér és fekete női ruha. Szóval srácok lesznek egy modellel.

- Na, kicsim beállítanád a kamerát, amíg én beszélek a menedzserükkel a részletekről? - érkezett meg apu is, lerakta nehéz táskáját, és haladt is tovább a másik irányba. Bólintottam, majd elővettem a kellékeket.

Kivettem tartójából a legfontosabb eszközt, apa szeme-fényét és felállítottam. Beállítottam a vakut, fókuszálási módot, meg amiket általában szükséges, aztán majd menet közben finomítunk úgyis.
Lehajoltam és kutattam a táskában, mert nem találtam a törlőkendőt. Annyira belemerültem, hogy egy rossz lépés következtében eldőlt a fényképezőgép. Hirtelen utána nyúltam, és szerencsére még időben elkaptam a szerkezetet. Na a reflexemmel még nincs baj.

- A fenébe már. - szitkozódtam magamban, lehet kicsit hangosan. 
Egy halk nevetést hallottam magam mögött, rögtön hátra szegeztem tekintetem. Egy szőke fiú amint láttam, jól elszórakozott szerencsétlenségemen.

- Igen, szerintem is vicces. - morogtam, ügyet sem vetve rá. 
Hallottam, ahogy közelebb lépdel, így kiegyenesedtem és szembefordultam vele.

- Bocsi. - erőltetett komolyságot magára - Segítsek valamit? - mosolyodott el újra, kicsit félve, ami egészen aranyos volt, már ha komolyan gondolta.

- Köszi, elvagyok. - ráztam le. Nem mintha nem lett volna helyes, de per pillanat nincs időm erre.

- Niall, gyere! - kiáltottak az öltözőből többen is, mire szőke hajú barátom felkapta fejét. Tehát Niall a neve. Rám nézett, majd egy 'mindjárt látjuk egymást'-al elsuhant. Gondolkoztam, ismerős volt a neve.

Apa visszajött, és átvette az irányítást. Amíg pakolászott, leültem és vártam, hogy mindennel kész legyenek. Az emberek össze-vissza mentek, mint mindig, amikor komolyabb fotózásra kerül sor. Pár perc múlva egy csinos lány topogott be magassarkújában, látszott rajta, hogy elkésett. Felpattantam, és közelebb léptem hozzá.

- Szia! Segíthetek valamiben? - érdeklődtem kedvesen.

- Hol van az öltöző? - kérdezte unottan.

- Arra találod. - mutattam rá az ajtóra, és el is ment. Hm. Kedves lány...

Visszaültem előbbi helyemre, és kezembe vettem egy újságot, rengeteg volt ott lerakva. Elkezdtem lapozgatni, bár egyáltalán nem érdekelt, csak nézegettem a lapokat. Nagyokat sóhajtva visszaraktam, és felálltam. Elkezdtem járkálni fel, s alá. Gondolataimat már inkább az kötötte le, hogy vajon kik lesznek azok, akik ekkora hasznot hoznak ennek a magazinnak. Alapvetően is híres emberekkel dolgoznak együtt, ezért valami szenzációról lehet csak szó.

- Készen vagyunk. Hol vannak a fiúk? - kérdezte egy ismeretlen férfi hang, aminek megörültem. Tehát kezdhetjük. Apa mellé sétáltam, és vártam az utasításokat. Habár rengetegszer segítettem már neki, mindig izgatottan várom ezeket, hiszen sokat tanulhatok mellette.

- Jövünk. - lóbálta kezét egy barna hajú srác. Szélesen mosolygott, és felénk igyekezett, háta mögött még 3 fiúval. Mindnyájan öltönyben voltak, körülbelül velem egykorúak.

- Üdv Patrick. Már nagyon sokat hallottunk önről. - nyújtotta kezét - Köszönjük, hogy elvállalta a fotózást így az utolsó pillanatban is.

- Ugyan, fiúk. - rázta fejét apu, majd minddel kezet fogott. Ahogy jöttek sorba, bevillant, hogy kik is ők. Utolsónak Niall fogott kezet, közben rám kacsintott. - Jaj, tényleg. Még nem ismeritek a lányomat, Bellát. Ő fog segédkezni nekem. - fordultak felém mind, amitől elvörösödtem. Ha jól tudom, Zayn (?) ezt nevetéssel díjazta.

- Szia Bella. - köszöntek kórusban, amitől elmosolyodtam. Mintha betanulnák az ilyesmit. Aztán lehet így is van.

- Louis vagyok. - nyújtottam kezemet, mire megcsókolta. 

- Én Liam. - szólalt meg ugyanaz, aki legelőször, majd megölelt.

- Zayn. - hajolt arcomhoz, és két puszit hagyott rajta.

- Niall. - nevetett, és egy puszit nyomott kipirult arcomra.

- Sziasztok. - intettem szégyenlősen a történtek után. Közvetlenebbek, mint gondoltam. Na meg nem minden nap csókol arcon két különböző srác, akikért amúgy milliók rajonganak. Furcsálltam, hogy négyen vannak, úgy emlékeztem, van még egy ötödik tag is.

- Ha mindenki készen áll, kezdhetjük! - kiáltott a rendező, ezzel félbeszakítva bemutatkozásunkat. Hangjára mindig felkapom a fejem, félelmetesek ezek az ürgék.
Szót fogadóan odasétáltak, és menő pózokat öltöttek magukra. Halkan kuncogtam a háttérben, de akivel eddig legtöbbet kommunikáltam, kiszúrt. Rám szegezte mélykék szemeit, és a szemöldökét fel-le húzogatva nevettetett. Zayn oldalba lökte, majd megszólalt.

- De amúgy hol van Harry? - néztek körbe. Nagyon nem lehet itt elbújni, hamar meghallottuk a választ.

- Öhm itt vagyok. - emelte fel nevetve kezét, másikkal az immár átöltözött modell derekát markolászta. Lassan igyekeztek felénk, kicsit sem foglalkozva azzal, hogy mindenki rájuk vár. Mielőtt fellépett volna a fehér vászonra, nyelvét a lány szájába mélyesztette. Ha akartam, ha nem, láttam, ahogy nyelveik csatáznak, ami extrém kellemetlen volt. Arcomat letakarva elfordultam és nem tudtam, hogy nevessek, vagy sírjak. Előbbinél állapodtam meg, de ezzel felkeltettem a figyelmüket.

- Mégis miért nevet? - kérdezte elég agresszíven Harry. Szemöldökömet összehúzva ránéztem, de ezen kívül nem vettem róla tudomást. Karjaimat magam előtt keresztbetéve "védekeztem" és elkönyveltem magamban, hogy ez is csak egy nagyképű pöcs. 

Fújtatott egyet, majd odasétált a többiekhez. Viselkedése ég és föld barátaival szemben. Louis fülébe súgott valamit, majd rám néztek. Nem, kicsit sem egyértelmű, mi a téma. Sóhajtottam, majd apához fordultam.

- Mikor kezdjük? - sürgettem, mire megköszörülte torkát.

- Srácok! - tapsolt kettőt, végre mindenki figyelt. - A menedzseretek már beavatott titeket az elképzeléseinkbe, szóval tudjátok, hogy ez nem amolyan "mosolygós" pózolás lesz, hanem a komoly arcotokat kell magatokra húzni.

- Rendben. - bólogattak. Vidámságuk eltűnt, egészen félelmetesen festettek. Apu a gépe fölé görnyedt, és erősen koncentrált. Mögötte állva figyeltem arcukat, részletesen végig mértem őket. Amikor Harryhez értem, nem láttam szemeiben semmilyen kedvességet. Gorombán nézett vissza, így tekintetem Niallen állapodott meg. Kicsit elmosolyodott, és a vaku abban a pillanatban villant.

- Rendben ez a póz, jó lesz. - nézett a képre elismerően. Rápillantottam, szerencsére annyira nem látszik Niall kedves pillantása.

- Csináljunk még párat. - nézett a fiúk felé, akik újra felvették ellenséges álarcukat. Harry nézésétől felállt a szőr a hátamon. Tudom, hogy csak pózolás, de nála olyan természetesen hatott.

Elkészült még jó pár kép, egyébként remekül mutattak rajta. Apa rám nézett, majd a gépre mutatott.

- Én is? - lepődtem meg. Bólintott, így átvettem helyét. A fiúk kérdőn néztek felénk, de hamar megértették.

- Ő is ezt a pályát választotta. - válaszolt mögöttem a főnök.

Gondolkoztam, vajon mit kéne csinálniuk. Olyan srácoknak tűntek, akikre ráfér az útmutatás. Hamar bevillant, így hátra fordultam.

- Mi lenne, ha felugranának? - kérdeztem halkan.

- Jó. Az nem is rossz. - gondolkozott apa, majd beavatta az öt srácot a tervembe. Nehéz leszokni arról, hogy "neki mélyebb a hangja" és így biztosan jobban fogadják az emberek tőle a dolgokat. Mosolyogtak rajta, egyet kivéve.

- Mint a hülyék, ugrálunk. - motyogta Harry. Már kezdett idegesíteni, hogy ennyire ellenszenves. Louis megütögette a vállát, hamar beadta a derekát.

- Akkor - hajoltam közelebb a képernyőhöz, és beállítottam a gyors fotózást. - háromra ugorjatok fel. - egy, kettő...három! - ahogy felemelkedtek, megnyomtam a gombot. Méregettem egy ideig, majd megszólaltam.

- Harry, neked magasabbra kéne egy picit... - kezdtem bele ,de a pillantása miatt inkább abbahagytam. - Akkor megint, egy, kettő, három. - próbáltam újra, ez már sokkal jobban sikerült. Mosolyogva méregettem a képet, apának is megmutattam.

Először Zayn, Liam, majd sorban a többiek odagyűltek.

- Nahát tök ügyes vagy. -mosolygott rám Louis. - Bár vághattam volna értelmesebb fejet is. - tűnődött el nevetve.

- Köszi, szerintem a lányok így is imádni fogják. - nevettem.

- Csináljunk a modellünkkel is képet. - szólalt meg unottan Harry.

- Rendben. - sóhajtottam, majd újra átadtam a terepet.