1.Rész

Ez a nap is úgy indult, mint a többi. Unalmasan.
Amióta leérettségiztem, nincs sok dolgom. Általában itthon ülök, fotózgatok, vagy ha kell, apának segítek.
Épp a szobámban pakolásztam, amikor felkiáltott egy izgatott hang.

- Bella, kicsim ,gyere le! - belebújtam a papucsomba és leszökdeltem a lépcsőn.
Apa sürgött-forgott, a telefonjában keresgélt.

- Fantasztikus! - csattan fel már sokadjára, így közelebb léptem, hátha engem is beavat.

- Mi az? Had halljam. - mosolyogtam, miközben megsimítottam a vállát, hátha lenyugszik.

- Remek munkát kaptam, kaptunk. Öltözz fel, és indulunk is.

- De hova? És mégis kiket? Ennyire sürgős? - értetlenkedtem. Hozzászoktam már, hogy néha mindent eldobva útra kelünk, hiszen nem átlag emberekkel dolgozik drága apukám.

- Hát a stúdióba, csak ma érnek rá. A szerkesztőség már felhívott, hogy ma meg kell csinálnom a képeket az újsághoz. Igazából a fotózás már korábban le volt szervezve, de a fotós lemondta, így én ugrok be a helyére.

- Király. - szórakoztam apu szerencsétlenkedésén, majd elindultam a másik irányba. Fél úton jártam, amikor utánam szólt.

- Meglepi, hogy kik lesznek! Szerintem ismered őket. - nevetett. Természetesen nem lettem izgatottabb ettől sem.

***

Felöltöztem, lebaktattam, a kellékek már a  nappaliban vártak. Megfogtam az állványt és kifelé igyekeztem vele, egyenesen a kocsihoz.

- Rakd be a csomagtartóba, már csináltam helyet. - utasított és követte példám a többi cuccal.
Miután mindent elraktunk, visszaszaladtam a táskámért, amit persze bent hagytam. Bekapcsoltam a biztonsági övet, és már indulhattunk is. Tényleg nagyon izgatott volt, nem annyira értettem, hiszen nap, mint nap hírességekkel találkozik.

- Most nem azért, de kik hoztak ilyen lázba?- kuncogtam, ő csak előre meredt.

- Nehéz elmagyarázni. - rázta a fejét - Nem izgatott vagyok, csak tudom, hogy ez jó üzlet lesz az újság számára. - pillantott egy másodpercre felém, miközben mosolyra húzta a száját.

- Értem. Elmondod kikkel fogunk dolgozni?

- Az elmúlt 3 évben csak róluk szólt a média. Tippelj. - adta fel a feladatot, amikor tudja, hogy nem nagyon nézek TV-t, és nem is netezek egész nap. Okkal. 

- Legyen meglepi. - legyintettem, annyira nem érdekelt.Elég sok embernek bemutatott már, sőt sokukat én is fotóztam gyakorlásként, amikor teret kaptam. Reméltem, hogy egyszer ezek majd sokat érnek a portfóliómban.

Mostanában inkább a Teen Vogue-nek segítek, így találkoztam már olyan emberekkel, mint például Justin Bieber, Gigi Hadid, vagy Emma Watson, és még sorolhatnám. Persze ez csak munkakapcsolat, tehát nem úgy szokott lenni, hogy ránézek Selenára beállás közben, és BFF-ek leszünk. Nem.

Amikor megállt az autó a számomra ismerős helyen, rögtön kipattantam. Az állványt kikaptam, az volt az egyetlen, amit erőlködés nélkül elbírtam. A hátsó ajtó felé igyekeztem, mint mindig.

Apát magam mögött hagyva besiettem, és leraktam a cuccokat. Már minden elő volt készítve, a fények, a rengeteg színben pompázó hátterek, és a ruhák is sorba díszelegtek a vállfákon. Öltönyök és 'old school' szerű dzsekik, meg egy gyönyörű fehér és fekete női ruha. Szóval srácok lesznek egy modellel.

- Na, kicsim beállítanád a kamerát, amíg én beszélek a menedzserükkel a részletekről? - érkezett meg apu is, lerakta nehéz táskáját, és haladt is tovább a másik irányba. Bólintottam, majd elővettem a kellékeket.

Kivettem tartójából a legfontosabb eszközt, apa szeme-fényét és felállítottam. Beállítottam a vakut, fókuszálási módot, meg amiket általában szükséges, aztán majd menet közben finomítunk úgyis.
Lehajoltam és kutattam a táskában, mert nem találtam a törlőkendőt. Annyira belemerültem, hogy egy rossz lépés következtében eldőlt a fényképezőgép. Hirtelen utána nyúltam, és szerencsére még időben elkaptam a szerkezetet. Na a reflexemmel még nincs baj.

- A fenébe már. - szitkozódtam magamban, lehet kicsit hangosan. 
Egy halk nevetést hallottam magam mögött, rögtön hátra szegeztem tekintetem. Egy szőke fiú amint láttam, jól elszórakozott szerencsétlenségemen.

- Igen, szerintem is vicces. - morogtam, ügyet sem vetve rá. 
Hallottam, ahogy közelebb lépdel, így kiegyenesedtem és szembefordultam vele.

- Bocsi. - erőltetett komolyságot magára - Segítsek valamit? - mosolyodott el újra, kicsit félve, ami egészen aranyos volt, már ha komolyan gondolta.

- Köszi, elvagyok. - ráztam le. Nem mintha nem lett volna helyes, de per pillanat nincs időm erre.

- Niall, gyere! - kiáltottak az öltözőből többen is, mire szőke hajú barátom felkapta fejét. Tehát Niall a neve. Rám nézett, majd egy 'mindjárt látjuk egymást'-al elsuhant. Gondolkoztam, ismerős volt a neve.

Apa visszajött, és átvette az irányítást. Amíg pakolászott, leültem és vártam, hogy mindennel kész legyenek. Az emberek össze-vissza mentek, mint mindig, amikor komolyabb fotózásra kerül sor. Pár perc múlva egy csinos lány topogott be magassarkújában, látszott rajta, hogy elkésett. Felpattantam, és közelebb léptem hozzá.

- Szia! Segíthetek valamiben? - érdeklődtem kedvesen.

- Hol van az öltöző? - kérdezte unottan.

- Arra találod. - mutattam rá az ajtóra, és el is ment. Hm. Kedves lány...

Visszaültem előbbi helyemre, és kezembe vettem egy újságot, rengeteg volt ott lerakva. Elkezdtem lapozgatni, bár egyáltalán nem érdekelt, csak nézegettem a lapokat. Nagyokat sóhajtva visszaraktam, és felálltam. Elkezdtem járkálni fel, s alá. Gondolataimat már inkább az kötötte le, hogy vajon kik lesznek azok, akik ekkora hasznot hoznak ennek a magazinnak. Alapvetően is híres emberekkel dolgoznak együtt, ezért valami szenzációról lehet csak szó.

- Készen vagyunk. Hol vannak a fiúk? - kérdezte egy ismeretlen férfi hang, aminek megörültem. Tehát kezdhetjük. Apa mellé sétáltam, és vártam az utasításokat. Habár rengetegszer segítettem már neki, mindig izgatottan várom ezeket, hiszen sokat tanulhatok mellette.

- Jövünk. - lóbálta kezét egy barna hajú srác. Szélesen mosolygott, és felénk igyekezett, háta mögött még 3 fiúval. Mindnyájan öltönyben voltak, körülbelül velem egykorúak.

- Üdv Patrick. Már nagyon sokat hallottunk önről. - nyújtotta kezét - Köszönjük, hogy elvállalta a fotózást így az utolsó pillanatban is.

- Ugyan, fiúk. - rázta fejét apu, majd minddel kezet fogott. Ahogy jöttek sorba, bevillant, hogy kik is ők. Utolsónak Niall fogott kezet, közben rám kacsintott. - Jaj, tényleg. Még nem ismeritek a lányomat, Bellát. Ő fog segédkezni nekem. - fordultak felém mind, amitől elvörösödtem. Ha jól tudom, Zayn (?) ezt nevetéssel díjazta.

- Szia Bella. - köszöntek kórusban, amitől elmosolyodtam. Mintha betanulnák az ilyesmit. Aztán lehet így is van.

- Louis vagyok. - nyújtottam kezemet, mire megcsókolta. 

- Én Liam. - szólalt meg ugyanaz, aki legelőször, majd megölelt.

- Zayn. - hajolt arcomhoz, és két puszit hagyott rajta.

- Niall. - nevetett, és egy puszit nyomott kipirult arcomra.

- Sziasztok. - intettem szégyenlősen a történtek után. Közvetlenebbek, mint gondoltam. Na meg nem minden nap csókol arcon két különböző srác, akikért amúgy milliók rajonganak. Furcsálltam, hogy négyen vannak, úgy emlékeztem, van még egy ötödik tag is.

- Ha mindenki készen áll, kezdhetjük! - kiáltott a rendező, ezzel félbeszakítva bemutatkozásunkat. Hangjára mindig felkapom a fejem, félelmetesek ezek az ürgék.
Szót fogadóan odasétáltak, és menő pózokat öltöttek magukra. Halkan kuncogtam a háttérben, de akivel eddig legtöbbet kommunikáltam, kiszúrt. Rám szegezte mélykék szemeit, és a szemöldökét fel-le húzogatva nevettetett. Zayn oldalba lökte, majd megszólalt.

- De amúgy hol van Harry? - néztek körbe. Nagyon nem lehet itt elbújni, hamar meghallottuk a választ.

- Öhm itt vagyok. - emelte fel nevetve kezét, másikkal az immár átöltözött modell derekát markolászta. Lassan igyekeztek felénk, kicsit sem foglalkozva azzal, hogy mindenki rájuk vár. Mielőtt fellépett volna a fehér vászonra, nyelvét a lány szájába mélyesztette. Ha akartam, ha nem, láttam, ahogy nyelveik csatáznak, ami extrém kellemetlen volt. Arcomat letakarva elfordultam és nem tudtam, hogy nevessek, vagy sírjak. Előbbinél állapodtam meg, de ezzel felkeltettem a figyelmüket.

- Mégis miért nevet? - kérdezte elég agresszíven Harry. Szemöldökömet összehúzva ránéztem, de ezen kívül nem vettem róla tudomást. Karjaimat magam előtt keresztbetéve "védekeztem" és elkönyveltem magamban, hogy ez is csak egy nagyképű pöcs. 

Fújtatott egyet, majd odasétált a többiekhez. Viselkedése ég és föld barátaival szemben. Louis fülébe súgott valamit, majd rám néztek. Nem, kicsit sem egyértelmű, mi a téma. Sóhajtottam, majd apához fordultam.

- Mikor kezdjük? - sürgettem, mire megköszörülte torkát.

- Srácok! - tapsolt kettőt, végre mindenki figyelt. - A menedzseretek már beavatott titeket az elképzeléseinkbe, szóval tudjátok, hogy ez nem amolyan "mosolygós" pózolás lesz, hanem a komoly arcotokat kell magatokra húzni.

- Rendben. - bólogattak. Vidámságuk eltűnt, egészen félelmetesen festettek. Apu a gépe fölé görnyedt, és erősen koncentrált. Mögötte állva figyeltem arcukat, részletesen végig mértem őket. Amikor Harryhez értem, nem láttam szemeiben semmilyen kedvességet. Gorombán nézett vissza, így tekintetem Niallen állapodott meg. Kicsit elmosolyodott, és a vaku abban a pillanatban villant.

- Rendben ez a póz, jó lesz. - nézett a képre elismerően. Rápillantottam, szerencsére annyira nem látszik Niall kedves pillantása.

- Csináljunk még párat. - nézett a fiúk felé, akik újra felvették ellenséges álarcukat. Harry nézésétől felállt a szőr a hátamon. Tudom, hogy csak pózolás, de nála olyan természetesen hatott.

Elkészült még jó pár kép, egyébként remekül mutattak rajta. Apa rám nézett, majd a gépre mutatott.

- Én is? - lepődtem meg. Bólintott, így átvettem helyét. A fiúk kérdőn néztek felénk, de hamar megértették.

- Ő is ezt a pályát választotta. - válaszolt mögöttem a főnök.

Gondolkoztam, vajon mit kéne csinálniuk. Olyan srácoknak tűntek, akikre ráfér az útmutatás. Hamar bevillant, így hátra fordultam.

- Mi lenne, ha felugranának? - kérdeztem halkan.

- Jó. Az nem is rossz. - gondolkozott apa, majd beavatta az öt srácot a tervembe. Nehéz leszokni arról, hogy "neki mélyebb a hangja" és így biztosan jobban fogadják az emberek tőle a dolgokat. Mosolyogtak rajta, egyet kivéve.

- Mint a hülyék, ugrálunk. - motyogta Harry. Már kezdett idegesíteni, hogy ennyire ellenszenves. Louis megütögette a vállát, hamar beadta a derekát.

- Akkor - hajoltam közelebb a képernyőhöz, és beállítottam a gyors fotózást. - háromra ugorjatok fel. - egy, kettő...három! - ahogy felemelkedtek, megnyomtam a gombot. Méregettem egy ideig, majd megszólaltam.

- Harry, neked magasabbra kéne egy picit... - kezdtem bele ,de a pillantása miatt inkább abbahagytam. - Akkor megint, egy, kettő, három. - próbáltam újra, ez már sokkal jobban sikerült. Mosolyogva méregettem a képet, apának is megmutattam.

Először Zayn, Liam, majd sorban a többiek odagyűltek.

- Nahát tök ügyes vagy. -mosolygott rám Louis. - Bár vághattam volna értelmesebb fejet is. - tűnődött el nevetve.

- Köszi, szerintem a lányok így is imádni fogják. - nevettem.

- Csináljunk a modellünkkel is képet. - szólalt meg unottan Harry.

- Rendben. - sóhajtottam, majd újra átadtam a terepet.